PUBLIKÁCIÓK ÉS EGYÉB DOLGOZATOK
2021
Feltöltés alatt...
Irk, F. (2021_01) Misuse of Power. Perpetrators and Victims (A Macrocriminological Approach.) In: Holé K. - Király E. (szerk.): Haladás és ellenállás. Erdei Tanár Úr és más szerzők dolgozatai. ELTE Jogi Kari Tudomány 48. Budapest, 291-306. pp.
Irk F. (2021) Hatalommal visszaélés. Elkövetők és áldozatok. (Makrokriminológiai megközelítés.)
Rezümé
Hatalommal visszaélést eredményez, ha egy hatalommal bíró szociális entitás azt tapasztalja, hogy bizonyos pozitív akciók csak csekély vagy semmiféle ellenállást nem váltanak ki bizonyos személyek, elvek vagy tárgyak tekintetében. A hatalommal visszaélés egy változata az emberek kizsákmányolása. A kizsákmányolás módja éppúgy változatos, mint az abban részt vevők számossága és összetétele. A fogalom alatt értendő a kényszer (vagy rabszolga) munka, az életkori, nemi és foglalkozási specialitásokat magukon viselő elkövetők és áldozatok köre. Kiterjedtségét tekintve beszélhetünk globális, regionális, lokális és egyedi/egyéni szintekről. A sérelmet elszenvedők sokrétűsége már önmagában indokolttá teszi, hogy a megszokottat meghaladó szintet lépve a makroviktimológia körében foglalkozzunk e tömegjelenséggel, azt a meggyőződést előre bocsátva, hogy a kizsákmányoltak milliói speciális áldozati csoportot képezhetnek.
A hatalommal (erőfölénnyel) visszaélés e durva formáját elemezve a szakértők leggyakrabban a gazdasági kizsákmányolás problémáira összepontosítanak. A kényszermunka, rabszolgamunka, kizsákmányolás kifejezések alatt sorjázó információk mind az európai, mind a magyar nyelvű médiumokban az elmúlt másfél évtized során jelentős teret nyertek. A nagyszámú esettanulmányok ismeretében arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy egyrészt a termelési lánc szereplői között nagy tömegben vannak anonym áldozatok. Másrészt megállapítható, hogy az áldozatok maguk is rengeteg embertársukat viktimizálják. Jelenleg sem a kriminológiai, sem a viktimológiai kutatások ezekre az összefüggésekre nem fordítanak kellő figyelmet. A globalizált termékek fogyasztóinak el kellene ismerniük, hogy a kizsákmányolásban bűnrészesek, a bűnelkövetők tettestársai. Ennek a ténynek a negligálása kényelmes következtetés levonásához vezet: azt a felelősséget is el lehet hárítani, hogy a kizsákmányolás folytán keletkező haszonban a kizsákmányolóval osztoz(kod)unk.
Summary
It results in the misuse of power if a social entity with power (abuser) experiences that certain positive methods do not involve any counter-action or resistance (or only trigger very little counter-action or resistance) with regard to certain persons, principles and objects (victims). The exploitation of persons is a form of misusing power. The forms of exploitation represent as colorful variations as the number and composition of the persons affected by it. The concept of exploitation covers forced labor or slavery, as well as those groups of offenders and victims who are special with regard to gender, age or profession. As for the extension of the phenomenon, it exists on the global, regional, local and personal/individual levels alike. The aggrieved parties belong to several different categories, which justifies the examination of the field for its own sake. Due to this, the mass phenomenon should be investigated into the context of macrovictimology, especially because the millions of exploited people constitute a special group of victims by themselves.
Experts most often focus on economic exploitation when they analyze the different forms of misusing power. The information meant by the umbrella expressions forced labor, slavery, or exploitation have become rather popular and gained ground in the media both in Europe and in Hungary in the past fifteen years. What one can conclude from the high number of case studies, on the one hand, is that there are plenty of anonymous victims in the product chain. On the other hand, it can be stated that victims also victimize many other people. Nowadays neither criminological nor victimological research concentrates on these correlations. People who consume global products should admit that they are also involved in exploitation and play the role of the accomplices of the offenders. Denying and neglecting this fact may lead to drawing a convenient conclusion: we can disclaim the responsibility that we share the benefits from exploitation with the exploiter.
***
Irk F. (2021) Megbüntethetetlen bűnök II. Az ember és környezete kizsákmányolásának metamorfózisa. Bíbor Kiadó, Miskolc 316 pp.
Irk, F. (2021) Unpunishable Sins II. The metamorphosis of the exploitation of man and the environment. Book 316 pp. Bíbor Kiadó, Miskolc.
Rezümé
A globalizálódott világban olyan fogyasztói szokások alakultak ki, amelyek jelentős része a tisztességgel, mint legfőbb európai értékkel ellentétes, ezért morálisan elfogadhatatlan.
Ennek oka a torzult kapitalizmus, amelyik már nem a burzsoá társadalom alappilléreit jelentő tulajdon szentségén, a szerződéses szabadságon és a törvény előtti egyenlőségen, hanem a profitéhséget kielégíteni hivatott kizsákmányoláson alapul.
A kizsákmányolás célja a termékek olcsó előállítása, bőséges kínálattal a vásárlói igények maximális kiszolgálása, ennek során nagy extraprofit biztosítása. A globalizálódott világ gazdaságának főszereplői nincsenek tekintettel arra, hogy a termeléstől a szállításon és a fogyasztáson át a termékmegsemmisítésig tartó folyamat milyen következményeket indukál. Ennek részletes összefüggéseit a treadmill of production (ToP) elmélet tartalmazza. A jelenlegi multinacionális kapitalista gazdaság közvetlen vesztesei a termelés során kizsákmányolt emberek, közvetett vesztese mindenki más is – kivéve a rövid távon nyerteseket. Az ő módszerük az extraprofit-orientált kizsákmányolás, eszközeik az egészségük kockáztatásával nyersanyagot termelő és készárúvá alakító alulfizetett munkások, célcsoportjaik a reklámokkal „megvett” fogyasztók.
A hálózatba szerveződött vállalatok „motorjai” az olyan erőközpontok, amelyek szellemi és anyagi erőforrásaikat kizárólag rövid távra koncentrálják, csak a saját érdekeiket érvényesítik, eredményeik elérését célzó tevékenységük során a társadalomban és a természetben történő kártételeket negligálják. Kihasználják, hogy az államok olyan jogi környezetben működnek, amelyik képtelen a közérdek elsőbbségét biztosítani.
E gazdálkodásnak közvetlen következményei az élet, testi épség, egészség kockáztatása, gyakran súlyos és tömeges sérelme, továbbá a természeti környezet degradálása; közvetett következményei azok a megbüntethetetlen bűnök, amelyek a termeléstől a fogyasztáson át a termékmegsemmisülésig terjedően, az ember és a természeti környezet kizsákmányolásának egyre gyorsuló metamorfózisában öltenek testet.
A monográfiában bemutatott tényekből arra a következtetésre juthatunk, hogy mind az emberi élet és egészség, mind a természeti környezet kockázatainak kezelése hibás. Ez arra vezethető vissza, hogy nincs egyensúlyban az egymást kölcsönösen korlátozó és kiegészítő kockázatkultúra valamint biztonságkultúra. Ennek következménye pedig részint a termelő embert és a természeti környezetet egyaránt kizsákmányoló termelés, részint a pazarló fogyasztás, továbbá a fogyasztás során keletkező hulladék- és szemét-kezelés elégtelensége. Ez utóbbi az élhető természeti környezetet degradálja. A gazdag országokra jellemző túlfogyasztással szemben nemcsak szavakban és írásban rögzített dokumentumokban volna szükséges fellépni, hanem azokat az emberiség megmaradásának érdekében meg kell szüntetni.
A termeléstől a fogyasztáson át a hulladéktermelésig és környezetpusztításig, majd innen újra a termelésig tartó körforgás olyan rendszerhiba, amelyet csak jogi szabályozással nem (büntetőjogi eszközökkel pedig különösen nem) lehet sem tartósan kezelni, sem kijavítani, mert a politikai hatalom döntései kettős morál érvényesülésén alapulnak.
Ezt bizonyítja az a tény, hogy mind az ENSZ-nek, mind az Európai Uniónak kulturális és morális alapokon nyugvó deklarált normái nem, vagy csak korlátozottan érvényesülnek a tagállamok kormányai által támogatott, tűrt és tiltott tettekben. Mindebből levonható az a következtetés, hogy egy tévutat követő világhálózatnak vagyunk aktív vagy passzív résztvevői. Ebben nemzeti és nemzetközi intézmények jogszabályokban definiálják azokat a tetteket, amelyeknek megszegését megtiltják, azonban az előbb említett aktorok – rövid távú érdekeiket követve – ezen tilalmak megszegőit gyakran nem büntetik meg. Ehelyett a társadalmaknak kárt okozó normasértők tevékenységét tűrik, sőt gyakran támogatják. A politikai erőközpontok döntéshozói erőfeszítéseiket gyakran arra koncentrálják, hogy egyrészről jogi eszközökkel tiltsák, másrészről ugyancsak jogi eszközökkel támogassák, de legalábbis tűrjék a jelenlegi politikai-gazdasági status quo fennmaradását. Ez jelen témánkkal összefüggésben azt jelenti, hogy közvetlenül vagy közvetve támogatják a csak rövid távon gazdasági érdekeik érvényesítését szem előtt tartó gazdasági erőközpontok tevékenységét. Ennek szerves része az elfogadhatatlan kockázatok miatt az emberi élet és egészég sérelmével vagy veszélyeztetésével járó munkaerő-kizsákmányolás, valamint a természeti környezet kizsákmányolása.
A világ vezető ipari, kereskedelmi és pénzügyi szervezeteinek többsége továbbra is a fenntartható növekedésre koncentrál. Ilyen irányzat például a jelenlegi gazdasági berendezkedés „kizöldítésével” kampányoló „Új klímagazdaság” projekt. Az ilyen elképzelések megvalósítása mára időszerűtlenné vált, mert az emberi és a természeti értékek további pusztításával járna, ebből fakadóan a jelenlegi rendszer konzerválását jelentené. A kizsákmányolás megismert formái olyan, a növekedéscentrikus kapitalista rendszer lényegén alapuló súlyos bűnök, amelyek bűnösei épp a rendszer hibái miatt megbüntethetetlenek. Ezért ezek a bűnök csak a rendszer átalakításával szüntethetők meg.
A feladat tehát nem kevesebb, mint a termeléstől a fogyasztáson át a termékmegsemmisítésig tartó jelenlegi metamorfózis lánc(olat)ának megszakítása. Ehhez teljesen új termelői és fogyasztói ethoszra van szükség. A kiutat a fenntartható fejlődést célul kitűző termelés és fogyasztás megvalósítása jelentheti. Ilyeneknek tekinthetjük például a globálisan fenntartható fejlődés gondolkodásmódját tükröző körforgásos gazdaságot, a globális fenntarthatóságot valló nemnövekedést, vagy a lokális fenntarthatóságot preferáló irányzatokat, mint amilyen a Preston-modell.
A témakörben ismertté vált tények elemzése során a kriminológus arra a következtetésre jutott, hogy a politikai és a gazdasági hatalom kapcsolatában csak korlátozott mértékben képes a büntetőjog a társadalmi berendezkedésben rendszerszinten érvényesülő hibákat befolyásolni. Következésképp alig tud hatást gyakorolni a társadalomra nagy veszélyt jelentő történésekre. Különösen igaz ez a megállapítás a globális szinteken megnyilvánuló érdekérvényesítési technikákra, amelyek széles körben elfogadottakká váltak, és ennek folytán normálisaknak tűnnek, társadalmi veszélyességük pedig feltűnésmentes marad.
A COVID-19 pandémia jelentős gazdasági és társadalmi megrázkódtatásokat okoz. Megtörni látszik a gyakran az államok közjogi hatalmi szerveivel szimbiózisban működő globális gazdasági központok erőfölénye. Ezért időszerűvé vált, hogy a kizsákmányolást és a környezetpusztítást előbb csak lassító, majd megállító, az európai értékrenden alapuló, a kizsákmányolással szakító, és a fogyasztási kultúrát megreformáló, a hagyományos európai értékeket preferáló új szemlélet jusson érvényre az Európai Unióban.
Summary
Most of the consumer habits in our globalised world are incompatible with fairness as a supreme value of Europe and are consequently unacceptable from a moral point of view. The risk management of human life and health and the natural environment as well is flawed. This is due to the imbalance of the „risk-culture” and the „security-culture”, which limit and supplement each other mutually. As a consequence, production exploits the people involved in it and the natural environment as well. It would be necessary to take steps against overconsumption, not only through words and written documents but also to put an end to this metamorphosis through actions.
The cycle continuing from production through consumption to the production of waste and the destruction of the environment and going on to production again is a systemic error that can be neither addressed nor corrected in the long term through legal instruments (especially through instruments of the penal law) only.
The Covid-19 pandemic is causing significant economic and social traumas. There seems to be a break in the dominance of global economic centres often operating in symbiosis with the public administrative organs of the different states. Therefore the time has come for a new approach to prevail in the European Union, which is based on the European value system, a system that first slowed down and later stopped exploitation and the destruction of the environment, which puts an end to exploitation, reforms the culture of consumption and prefers the traditional European values.
***
Irk, F. (2021_03): Risikomanagement und Kriminalitätskontrolle. (Lokale Antworten auf globale Herausforderungen?) In: Haferkamp, R. – Kilchling, M. – Kinzig, J. – Oberwittler, D. – Wössner, G. (Hrsg.): Unterwegs in Kriminologie und Strafrecht – Exploring the World of Crime and Criminology. Festschrift für Hans-Jörg Albrecht zum 70. Geburtstag. Duncker & Humblot Berlin, 125-147.
Irk F. (2021) Kockázatkezelés és bűnözéskontroll. (Lokális válaszok globális kihívásokra?)
- Magyar-English
